2005 utolsó hete

Suliban az volt a feladatunk, hogy a téli szünetből vágjunk ki egy hetet és írjunk róla naplót. Utólag írtam, ezért valószinűleg nem is ezek a dolgok történtek, de mindegy. Egyébként ekkor még annyira noob voltam, hogy még pezsgőt se ittam újévkor, Koxy (alias Zsolti) poharát tankoltam meg.

2005. XII. 25.
Ma korán keltem, de nem azért, mert izgatott voltam a karácsonyi ajándékok miatt, hanem mert egyszerűen csak nem bírtam aludni. Mostmár éjszaka nem háborgat az egér, valószínűleg valahol elpusztult.A délelőttöm unalmas volt. Tovább írtam egy számítógépes játék végigjátszását és lenéztem egy filmet. Ebédkor az egész család összegyűlt, mi, a testvéremék és az egyik nagyanyám. A délelőtt megintcsak unalmasnak igérkezett. Zenét hallgattam, kicsit olvastam. Négy óra felé ellátogattak hozzánk a keresztanyámék. Miután elmentek készítettem egy zene CD-t, amit valószínűleg elviszek az újévezésre. Most tíz óra lehet és épp írom a naplót, meg hallgatom azúj zenekollekcióm.

2005. XII. 26.
Ma is a szokásos unalommal telt el. Tizenegykor felkeltem és ettem. Anyám még nem volt itthon, ezért magam voltam az egész házban. Nem szeretek uralkodósdit játszani, de bevallom, jó ha az ember a saját maga ura. Tizenkettő után ért csak haza. Ebédeltünk és bevonultam a szobámba. A végigjátszást ma nem írtam, nem volt kedvem, de helyette hallgattam zenét. Zenét minden nap hallgatok, hol többet, hol kevesebbet. Ha hétvége van vagy mint most, szünet, akkor egész nam szól a zene. Nem nagyon válogatok stílusban. A lényeg az, hogy jó legyen a ritmusa. Hat óra felé átvettem egy filmet az onokatestévremnek. Most kilenc lehet az idő és épp itt ülök az íróasztalom előtt. Holnap kapjuk ki a bizonyítványt és lehet, hogy disznót is vágunk. Nem várom.

2005. XII. 27.
Reggel kellett segítenem a disznóvágánál. Az egyikkel készek is lettünk. Fél tizenkettőre bent kellett lennünk az iskolában, hogy kikapjuk a bizonyítványt. Azonban én odaértem tizenegy-re. Bizonyítványosztás után hazamentem, azonban nem siettem, mert minek, nem vár semmi felelőség otthon ma már. Míg iskolába jártam ez másképpen volt. Akkor haza kellett érnem időre, mert tanulni is kellett. A délután a szokásos unalommal telt el. Nehéz bevallanom, de jobb volt, mikor iskolába mentem. Akkor legalább elmúlt a délelőtt vagy délután, most viszont elég nehézkesen múlik el. Az egér már megint nem hagy aludni.

2005. XII. 28.
Nemsokára közeleg a január elseje. Nem nagyon izgulok az újévezés miatt. Igyis, úgyis el fog jönni, ha várom, ha nem. Anyámék levágták a másik disznőt is és este vacsorát csináltak. A vacsora jó volt, habár nem voltam épp éhes. Olyan kilenc óra lehett, mikor nagyon megharagudtam magamra (tulajdonképpen nem tudom, hogy miért), mert valami lett a számitógéppel és a billentyűyeten a betűk össze-vissza vannak megint.

2005. XII. 29.
Ma megintcsak a szokásosan telt el a nap. Vettem kreditet a telefonba. Ez azt jelentette, hogy végre boldog karácsony-t köszönhettem néhány távoli ismerősömnek. Találtam egy jó társalgószobát a wap-on. Nincs sok bejelentett felhasználója, de ez csak jót jelent, nem fog egyhamar összeomlani. Aztán megirtam egy zene CD-t és a nap hátralevő részében azt hallgattam. Nyolc órától tizenegyig olvastam egy történetet, amit a közepmúltban letöltöttem a web-ről. Most épp irom a naplót, naplóirás után pedig majd lenézek valamilyen filmet. Már alig várom az újévet. Még pontosan 48 óra választ el bennünket 2006-tól.

2005. XII. 30.
Az év utolsó előtti napja. Nem sokkal több, mint huszonnégy óra és elbúcsúzunk egy újabb évtől. Reggel elég hamar felkeltem, annak ellenére, hogy az éjjel alig aludtam. A nap megintcsak ugyanolyan únalmasan telt, mint az év legtöbbje. Lám, elértünk az év végéhez is. Magam részéről, én nem nagyon örülök neki, mert annyi mindent meg akartam csinálni, de mindig halasztgattam, mert van még idő. Aztán viszont rádöbbentem, hogy nincs idő, elsuhant az egész év.

2005. XII. 31.
Eljött az év utolsó napja is. Ezt a napot mindenki valamilyen módon megünnepli, igy én is. Csaba, Ákos, Zsolti és én Ákoséknál vártuk az új évet. Az éjfél elég hamar eljött, annak ellenére, hogy nyolckor már ott voltunk. Éjfélif zenét hallgattunk és lenéztünk egy filmet. Aztán, mikor az órák tizenkettőt ütöttek, kimentük egy kicsit. Éjfél után a számitógépen játszottunk. Ötkor mentem haza. Bevallom, elég rémisztő volt most minden. Csak a puszta csend, semmi egyébb. Az utcákon senki, csak a főutcán hajtott hébe-hóba el egy kocsi. Elért hát 2006.